Az ösztönökön alapuló szexuális megkívánásokon túl, több vonatkozásban is tartósabb jelenségnek számít. Pusztán szexuális vonzalom esetén a partner személyisége kevésbé fontos, lelki értékei ilyenkor háttérbe szorulnak. Ebben az esetben a testi vonzerő a mérvadó. Ezzel szemben szerelem esetén a partner teljes mivolta és egyénisége kerül előtérbe, amihez szexuális vonzalom is társul. A fiatalkori, tini szerelmek alapja a rajongás, a plató és az illúzió, melyeknek alig van szexuális töltése, szalmalángszerűen fellobbannak és meglehetősen gyorsan elillannak.
A szerelmes ember egyik jellemzője, hogy ideáljait, szerelemről alkotott elképzeléseit hajlamos szerelme tárgyára kivetíteni és elvárja, hogy párja ennek az eszményképnek megfelelően viselkedjen. Ez több szempontból is hátrányt jelent, ugyanis ilyenkor nem párja reális tulajdonságait látja, hanem saját igényeit vetíti ki rá, ami előbb vagy utóbb szerelmi csalódáshoz vezet. Lényeges, hogy a szerelmes hangulat ne vegye el reális, tárgyilagos ítélőképességünket, ne értékeljük túl párunk képességeit, és igyekezzünk meglátni a hibáit is.
Az ideiglenesen tartó romantikus és túlfűtött szerelmi mámort követően, jobbik esetben a szerelem átalakulhat szeretetté, ami hosszútávon is megszínesítheti érzelmi életünket. A szerelem abban az esetben válik tartóssá, ha a partnerek fokozatosan megtanulják egymást a valóságnak megfelelően értékelni, vagyis tisztelik egymás tulajdonságait, magatartását és becsülik annak teljes személyiségét. Amennyiben ez nem valósul meg, a kapcsolat alapja sem a szerelem, sem a szeret nem lesz, mindössze az egymásba kapaszkodás és a megszokás lesz úrrá rajtuk. Mindezeken kívül szükséges a párok érzelmi, lelki harmóniája és szerelmi kapcsolatuk iránt érzett felelősség. Az érett szerelem további feltétele a párok egyenlősége és a kölcsönösség. A pszichológusok azt hangsúlyozzák, hogy egy párkapcsolatban csak egyenlő jogokkal rendelkező partnerek között maradhat meg tartósan a szerelem.
Mindezeknek tükrében tudnunk kell, hogy évszaktól függetlenül, a szerelemre való képesség nem egy velünk született személyiségvonás, hanem évek folyamán, hosszú tapasztalatszerzési és tanulási folyamat eredményeként juthatunk el a felnőttekre jellemző szerelmi érettségi szintre. Ennek alapfeltétele, hogy a személyiség zavartalanul fejlődhessen, és kibontakozásának útjában ne álljanak zavaró tényezők. Amennyiben folyamatosan akadályokba ütközik, az érett és tartós szerelemre való esély vakvágányra siklik.